1923. november 2-án született Török Bódog, az 1965-ben világbajnok magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya.
A jeles évfordulón a Magyar Kézilabda Szövetség ünnepséget szervezett székhelyén, amelynek központi eseménye Török Bódog szobrának leleplezése volt, a sikerkapitány özvegye, valamint korábbi játékosai, kollégái, tisztelői és a Szövetség vezetői részvételével.
Török Bódog páratlanul hosszú időn át, 23 évig töltötte be a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányi tisztét, 1955-78 között, összesen 305(!) mérkőzésen irányította egyhuzamban a magyar nemzeti csapatot. Vezetésével 5 olimpiai (3 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség) és 38 világbajnoki mérkőzésen (24 győzelem, 1 döntetlen, 13 vereség) szerepelt az együttes.
Nem túlzás azt állítani, hogy Török Bódog együtt nőtt fel a magyar kézilabdával; sőt, mivel 1923-as születésű lévén évekkel idősebb nála, így döntő szerepet vállalt a „felnevelésében”. A sportági történelem egyetlen felnőtt teremvilágbajnoki címének kovácsa az utókor számára „Bogyi bácsi”, a szelíden határozott úriember és edző, aki játékosként kezdte, ám már huszonévesen tréner, majd 32 esztendősen a kispályás női válogatott szövetségi kapitánya lett. Ha már 1956-tól olimpiai sportág lett volna a (női) kézilabda, akár hatszoros(!) ötkarikás érmes is lehetett volna csapatával, ám a női szakág – négy évvel a férfi után – 1976-ban szerepelhetett először az olimpiákon, így Török Bódog nevéhez egy bronzérem fűződik. Emellett világbajnoki eredményei páratlanok: 1957-78 között hét világbajnokságon egy arany-, egy ezüst és három bronzérmet szereztek csapatai.
1978-tól a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagjaként, majd a női válogatott szaktanácsadójaként dolgozott. Később nyugdíjas éveiben is folyamatos érdeklődéssel figyelte a kézilabdázást. 2012-ben hunyt el, 2015 óta pedig nevét viseli a női Magyar Kupa négyes döntője. A Magyar Kézilabda Szövetség legmagasabb kitüntetése a Török Bódog-életműdíj, amelyet minden évben az arra legérdemesebb edzők, játékosok, sportvezetők kaphatnak meg.
Eredményeinél természetesen még fontosabban kirajzolták karakterét emberi erényei. A Magyar Kézilabda Szövetségben születése 100. évfordulóján rendezett ünnepségen is elsősorban Török Bódogról, az emberről esett a legtöbb szó. Visszaemlékezésében Ignácz Ilona, az 1965-os világbajnok csapat tagja kiemelte közösségépítő erejét. – 2015-ben, a vb-győzelem 50. évfordulóján ő sajnos már nem lehetett velünk, amikor a csapattagokkal és feleségével, Edit nénivel ellátogattunk a siker helyszínére, Dortmundba. Akkor is egy csapat voltunk, és ez jórészt Bódognak köszönhető.
Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke hangsúlyozta: – Jó, ha tudjuk, kik voltunk, azaz kik is vagyunk, erre emlékeztet minket Török Bódog öröksége és szobra is. Felemelő lesz látni azoknak is, akik alkalmanként, akár csak egyszer jönnek el a szövetségbe, de nekünk, akik minden nap itt dolgozunk, szintén másképp kezdődik a munkanapunk. Még egy vereség után is – mert minden reggel emlékeztet minket rá Török Bódog, hogy sokszor győztünk.
Kiss István, az MKSZ korábbi elnöke, egyben örökös tiszteletbeli elnöke 2005-re, a vb-arany 40. évfordulójára emlékezett vissza: – Minden találkozás élmény volt Török Bódoggal, azt pedig soha nem felejtem el, hogy 2005-ben mennyire tisztán és pontosan idézte fel a jugoszlávok elleni vb-döntőre kitalált taktikát, valamint azt is, hogy az egyes játékosok közül ki mivel foglalta el magát a világbajnoki finálé előtti este.
Az ünnepség csúcspontjaként Ilyés Ferenc és Török Bódogné, Edit néni közösen leleplezték a kiváló edző szobrát, amely ezentúl minden látogatót fogad majd, aki a Magyar Kézilabda Szövetséghez érkezik.
A 100 éve született szakemberről számos történet, epizód közül érdemes kiemelni néhányat. Bogyi bácsi korábban így mesélt legendás, kemény borítású fekete könyvéről, amely az 1960-as évek női kézilabdázásából valószínűleg több információt őrzött, mint az akkori világ bármely egyéb „adathordozója”: „Ez volt az én videóm és televízióm, ebben benne van az egész életem. Hajnalban felültem a vonatra, elmentem megnézni, mitől ilyen kellemetlen ellenfelek ezek a románok, aztán éjszaka jöttem haza, és már ismertem a titkukat.”
Az 1965-ös vb előkészületeiről így vallott:
„Úgy éltünk a vb előtt Tatán, mint egy család. Elfelejtettük a világversenyek előtti várakozás felesleges izgalmait, jellemző, hogy egyetlen felkészülési mérkőzésünket is az edzőtáborban játszottuk a vívók és az atléták vegyes válogatottjával, és ki is kaptunk, mert Pézsa Tibor (olimpiai és kétszeres világbajnok kardvívó – a szerk.) kiválóan védett, Kulcsár Győző (négyszeres olimpiai és háromszoros világbajnok párbajtőrvívó) pedig szétlőtt minket. A világbajnokság helyszínén, Dortmundban sem költöztünk be a többi csapathoz, hanem a várostól tizenhat kilométernyire, egy meghitt panzióban készültünk. A mi lelkünknek nagyon jót tett, az ellenfeleknek pedig fogalmuk sem volt róla, kik a meghatározó egyéniségeink, melyek az előre megkomponált akcióink.”
Ma már hihetetlen, de hat éven át a szövetségi kapitányi tisztet társadalmi munkában látta el, akkoriban egyszerre hat csapatot edzett ahhoz, hogy eltarthassa családját.
„A mérkőzések előtt besétáltam a pálya közepére, és vártam, hogy jöjjön az ellenfél. Kíváncsi voltam rá, ki vállalja, hogy szembenézzen velem, de általában kerülték a tekintetemet. Ilyenkor már tudtam, hogy nyert ügyünk van. A félelmet nemigen ismertem. De soha nem gondoltam magamról, hogy csalhatatlan vagyok, ezt már csak az ellenfél tisztelete sem engedi.” – mondta el egy alkalommal. Nem felejtette el magyarságát, gyökereit sem: „Ilyen viszontagságos múlt után és jelenben mindenkinek szent kötelessége, hogy tegyen a talpon maradásunkért. Székelyudvarhelyi, erdélyi elődeimtől olyan vénát örököltem, hogy harcra és alkotásra születtem, ezért vezetett erre az utam.”
Játékosai kivétel nélkül úgy meséltek és mesélnek róla, miként egy alkalommal Fleckné Babos Ágnes, az 1965-ben vb-győztes együttes 2020-ban elhunyt tagja: „Már az óriási erőt adott, ha a mérkőzések közben kinéztünk a kispadra, mert onnan mindig szeretet, bizalom és nyugalom sugárzott felénk. Utódaink közül sokan azért nem tudtak nyerni, mert a döntő pillanatokban ezt nem kapták meg az edzőjüktől.”
Nem véletlenül áll Török Bódog szobrának talapzatán ars poeticának is beillő idézete: „Sikerünk titka a játék szeretete, egymás szeretete és a hazaszeretet volt.”
TÖRÖK BÓDOG
Született: 1923. november 2.
Elhunyt: 2012. október 16.
Edzői karrierjének állomásai: Kistext nagypályás férfi (1947-52), Goldberger nagypályás férfi és női (1952-59), Goldberger SE (1957-63), magyar női válogatott szövetségi kapitánya (1955-79), Dreher SE (1990-92), Láng Vasas (1993-95)
Eredményei
olimpiai bronzérmes (1976), világbajnoki ezüstérmes (1957), világbajnoki 5. (1962), világbajnok (1965), világbajnoki bronzérmes (1971), világbajnoki 4. (1973), világbajnoki bronzérmes (1975), világbajnoki bronzérmes (1978)
A magyar válogatottak játékosai a világversenyeken Török Bódog szövetségi kapitánysága idején:
1957, Jugoszlávia, világbajnokság, ezüstérem:
Arany Éva, Béres Zsuzsa, Cseletőy Borbála, Csicsmányi Árpádné, Eger Imréné, Geszti Ferencné, Hanczmann Gyuláné, Jóna Magda, Kiss Magda, Simonek Lídia, Szendi Éva, Vályi Mária, Weser Erika
1962, Románia, világbajnokság, 5. hely:
Bakó Elemérné, Balogh Márta, Cserháti Lajosné, Fodor Béláné, Hajek Károlyné, Hanus Ágnes, Höbenreich Klára, Jóna Magda, Oláh Antalné, Pásztor Erzsébet, Romhányi Józsefné, Rothermel Anna, Szendi Éva, Szűcs Judit, Urbán Ilona, Varga Zsuzsa
1965, NSZK, világbajnokság, aranyérem:
Babos Ágnes, Balogh Márta, Csenki Györgyné, Giba Márta, Gurics Györgyné, Hajek Károlyné, Hanus Ágnes, Ignácz Ilona, Jánya Józsefné, Jóna Magda, Lengyel Erzsébet, Romhányi Józsefné, Rothermel Anna, Schmidt Jenőné
1971, Hollandia, világbajnokság, bronzérem:
Babayné Drozdik Ildikó, Bujdosó Ágota, Csíkné Horváth Klára, Elekné Rothermel Anna, Fleckné Babos Ágnes, Jülingné Kovács Éva, Lakiné Tóth Harsányi Katalin, Nyári Erzsébet, Polszter Mária, Sterbinszky Amália, Szabó Ilona, Szőkéné Bognár Erzsébet, Takácsné Giba Márta, Tomann Rozália, Tóth Harsányi Borbála
1973, Jugoszlávia, világbajnokság, 4. hely:
Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Csíkné Horváth Klára, Elekné Rothermel Anna, Lakiné Tóth Harsányi Katalin, Lelkesné Tomann Rozália, Németh Piroska, Nyári Erzsébet, Pacsai Márta, Sterbinszky Amália, Stiller Jánosné, Takácsné Giba Márta, Tavaszi Katalin, Tóth Harsányi Borbála, Vadászné Vanya Mária
1975, Szovjetunió, világbajnokság, bronzérem:
Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Csíkné Horváth Klára, Kézi Lászlóné, Lakiné Tóth Harsányi Katalin, Lelkesné Tomann Rozália, Megyeri Sándorné, Nagy Ilona, Nagy Marianna, Németh Erzsébet, Samus Ilona, Sterbinszky Amália, Tavaszi Katalin, Vadászné Vanya Mária
1976, Montreal, olimpia, bronzérem:
Angyal Éva, Berzsenyi Mária, Bujdosó Ágota, Csajbókné Németh Erzsébet, Csíkné Horváth Klára, Gódorné Nagy Marianna, Kéziné Pethő Zsuzsa, Lakiné Tóth Harsányi Katalin, Lelkesné Tomann Rozália, Megyeriné Pacsai Márta, Nagy Ilona, Sterbinszky Amália, Tóth Harsányi Borbála, Vadászné Vanya Mária
1978, Csehszlovákia, világbajnokság, bronzérem:
Angyal Éva, Baráth Ferencné, Berzsenyi Mária, Csajbók Sándorné, Csulikné Bozó Éva, Éliás Klára, Gódorné Nagy Marianna, Ihászné Hajós Mária, Kocsisné Magyar Erika, Lelkesné Tomann Rozália, Nagy Ilona, Őriné Györvári Györgyi, Samus Ilona, Sterbinszky Amália, Szabadfi Anikó, Vadászné Vanya Mária